Diana, 6.rész

A múlt egy részlet a jövőhöz képest, s az élet, ami elmeséli az élettörténetünket. Bajlódás, sok bonyodalom, de ennek árán is megnyugtató. Amit elmond a szív, s amit átad szívhez szóló. De a félelem miért nem?Ha boldogságra lelhetünk, könnyebb lesz a lelkünk. S ha belegondolunk talán ugyan ez lehet szeretett hőseinkkel.Míg a hold lemegy, s a nap feljő ők, párosan dolgoznak, mikor a hősök nem. Gondoljunk bele, ha nem csak boldogságot, hanem személyesen való köszönetet is érdemelnek. Remélem, hogy mások is egyet értenek velem. :)                      Dátum: Hétfő
Írta: Diana
-----------------------------------------------------------------------------------------
 
Mikor ezeket a szavakat leírtam Xinta érthetetlenül nézett rám: 
 -  Ez neked nem túl komoly?
 -  Neked az a komoly, hogy magamról írok, mint szuperhős?
 -  Tudod, Diana, a hőslétnek vannak előnyei és hátrányai is. Előny, mint például, hogy hírnévre tehetsz szert. A hátránya pedig, mint a te esetedben, hogy egy bevetés után nem tudsz elaludni. De ha kihozod magadból a legjobbat mindig nagy sikereket érsz el az életben. Hidd el nekem egyik hős sem a kitartásáról híres, mert mindenki elfárad. De ha nem adod fel, akkor bármit teszel biztos, hogy nem bánod meg, hogy elvállaltad a hőslétet. És én mindig, itt leszek neked. - mondta, majd a vállamra repült. Boldogan öletem át drága kis kwamimat, majd elindultam az iskolába. Útközben találkoztam két szeretett barátnőmmel Alyával és Marinettel, akik megint Párizs két új hőséről beszélgettek.
  -  Diana szia! Képzeld az igazgató megengedte, hogy írjak az iskolablogban Beeről és Paonról. Sőt még velük is szeretnék interjút csinálni, ahogy Ladybuggal és Chat Noirral is. - mondta Alya.
Pár perc múlva csöngettek és kezdetét vette a testnevelés óra. A fiúk szokásosan focizni mentek, s a lányok meg futással ütötték el az időt. A tanár írt a naplóba, én meg figyeltem a többiek hosszas tevékenykedését.Én azért nem tesizhettem, mert megint sikerült elkésnem, de csak nem mondhattam volna azt a tanárnak, hogy elnézést csak, azért késtem, mert hősködtem és Párizst mentettem meg a veszéjtől...Az, hogy ilyesmit mondunk egy tanárnak csak magunkat sodorhatjuk bajba. Közben Sara jutott eszembe, aki még mindig haragszik rám. Nagyon féltem a barátságunkat. Nem tudom, hogy mi lesz, de a hős lét mindent romba dönt. A barátságaimat az ismerőseimmel, az életemet...
Mikor fojtatnám a fejemben lévő beszámolómat, a gondolatomat félbeszakítva ül le mellém Marinette. Beszédre nyitná száját, de én elfordítom a fejemet, mire ő csak megszólal:
  -  Diana mi a baj? - mondta és a kezét a vállamra helyezi.
  -  Te ezt nem érted... Nem tudod milyen ha kialvatlan vagy. Nem tudod milyen olyannak lenni, akinek feje tetejére van állva az élete... Te nem vagy kívülálló.... - mondtam, majd elmentem öltözni.
Az öltözőbe érve megláttam egy maszkos lányt, aki úgy nézett ki, mint Sara. Ne!! Sarát megszállta
egy akuma? -  Meg kell mentenem. - mondtam magamnak és kinyitottam a táskámat.
  -  Akció idő van. - mondtam és felkiáltottam: Xinta fullánkot ki! Átváltoztam és az ellenség felé vettem az irányt. A szalagommal megpróbáltam elfogni Sarad, de csak harcoltunk egymással. Amikor már vesztésre álltam, Paon, landolt mellettem:
  -  Hol az akuma?
  -  A karkötőjében.
  -  És ezt honnan veszed?
  -  Én adtam neki a karkötőt. A lány a barátom. Meg kell mentenünk. - kiáltottam Paonnak, amikor Ladybug és Chat noir landolt mellettem. Ladybug kérdezni akart valamit, de Paon a karkötőjére mutatott. Ladybug bólintott és felkiáltott: chance talisman( szerencse talizmán)!!!-és megjelent egy kampó  a jojó mellé. Jó volt látni. Tekintetén először a nemtetszés jele látszott, aztán körbepillantott.
Látszott rajta, hogy van egy ötlete.
  -  Chat, Bee, Paon, szerezzétek meg a talizmánt. - mondta, amire mi hárman bólintottunk.
Chat rádobta a botját, amitől hátra esett.Én felkiáltottam: Brillant énergie (fénylő energia). Amikor ezt kimondtam, akkor a hatalmas sárga fényt követően rengeteg méh támad rá az ellenségre.Ebben az esetben, most Sarára. Chat is felkiáltott:
Chat blanc (macskajaj) - kiáltott fel majd a fegyverét elvette és szétporlasztotta.
Paon is felkiáltott és a legyezőből egy horog lett. Azt rátették Ladybuggal a botra, majd Paon is segített lefogni az akumatizált ellenséget. Ladybugnak sikerült elvenni a a karkötőt. Széttörte a karkötőt. Katica pedig sietve kapott a jojója után, amikor elhaladt mellette a kis kékes lepke.
- Számodra vége a gonoszkodásnak - mondta. - Ideje, hogy megtisztulj!
Azzal a jojó elkapta a pillangót, a hős pedig földet ért mellettünk és az Sara  mellett.
- Megvagy! Minden jót kis pillangó. Miraculous Ladybug ! - És azzal feldobta a szerencsetalizmánt, az ég rózsaszínné vált egy pillanatra. Szóval miután hatástalanította az akumát minden visszatért a régi kerékvágásba.Ennek nagyon örültem és boldogan folytattam tovább a napot.
Amikor vége lett az iskolának, perceken belül hazaértem. Sara várt az ajtóban.
  -  Sara tudom, hogy haragszol rám, de nem akarom, hogy össze legyünk veszve. Lehet, hogy meg van rá minden okod és ..... - mondtam volna tovább, de Sara közbeszólt. - Tudom, hogy nincs közöm hozzá, de a barátom vagy... A legjobb barátom voltál és maradsz is, de ez így nem mehet tovább. Vagy elmondod, hogy mi folyik itt, vagy, amint hazamentem megszakítok veled minden kapcsolatot. Sajnálom, de én ezt nem bírom tovább. - mondta Sara, majd leült a kanapéra én meg felmentem a szobámba. Kinyitottam a táskámat és egy új bejegyzést írtam a blogomba, amire Xinta felfigyelt.

A bejegyzésben ez állt a barátságról:
Cím: A kettéhasadt barátság
A barátság egyfajta kötelék. Egy kötelék, amely összetart minket: Jóban s rosszban, s ha távol vagyunk egymástól mégis közel érezzük a másikat. De ha már 6 éve nem láttuk a másikat, akkor nincs mit tenni. Egyszer mindennek vége szakad. Még egy olyan barátságnak is, ami túlélt mindent, de nem látott semmit. S ha még mindig távol vagyunk egymástól, akkor itt a vége. Nincs mit tenni.... De a kötelék, amit mi alkottunk mindig segít abban, hogy sose felejtsük el egymást...                  Dátum: Szombat.


Írta:Diana