Roxy, 6. rész

Szombat. Ilyenkor lenne, hogy egész nap Dianával lennék, de ő most Sarahval van elfoglalva, így csak ülők és Diana blogját olvasgatom. Kicsit furcsáltam mert megváltoztatta a blogja desingét. Nagyon tetszett, biztos mindent beleadott, hogy ilyen szép legyen. Megnéztem a blogajánlásait és az elsőre rámentem. Ladyblog volt az, amit Alya vezet. Gyorsan megnéztem mit ír a két teljesen új szuper hősről. Sajna nem sokat, de későbbiekben biztos fog. Legalább is ezt írta. Visszamentem Diana blogjára és a következő oldalt is megnéztem. Egy egyszerű romantikus történet. Utána a következőre me tem rá, ami nem hétköznapi volt. Arról szolt, hogy egy hip hopos iskolába bekerül a lány, ahol meg kell küzdenie a sorsával, jelen esetben a fiúval. Elkezdtem olvasni.
-    Roxy az édesanyja látni szeretné. – jött be a dadus. 
-    Köszönöm Dadus, hogy szóltál. Megmondanád anyunak, hogy mankóval járok? – kérdeztem. 
-    Szívesen. – ment is ki. Őt az édesanyám váltotta fel, ki csak kopogás nélkül tört be. 
-    Szia anya! Jó, hogy látlak! – mondtam kicsit több indulattal, mint amint kellet, de mintha meg se hallotta volna. 
-    Ma édesapáddal elutazunk az USA-ba. Három nap múlva jövünk. Addig is a Dadus fog rád vigyázni. – jelentette be, utána el is tűnt a színen.  Meg se kérdezte, hogy hogy vagyok. A mellettem lévő telefont megfogtam és azonnal tárcsáztam a barátnőmet.
-    Szia Roxy mizu? – kérdezte. 
-    Ráérsz ma? – tettem fel a kérdést. 
-    Sajna nem. Bocsi. – mondta. 
-    Ja, semmi, tényleg.  – szomorodtam el azonnal. – Bocsi, hogy zavartalak! – tettem le a telefont. 
Másnap hamar felkeltem. Voltak tegnap akumák, de sajnos én nem tudtam segíteni a társaimnak. 
-    Ezen nem kell kiakadni Syen! – nevettem rajta, amikor nem értett valamit és mellé ki is akadt rajta. 
-    De akkor se értem! – durcizott be rajta. 
-    Jaj Syen! – öleltem magamhoz. Végül ő is visszaölelt. – Tudod mire gondoltam?
-    Na mire? – kérdezte. 
-    Nézzünk be a családi könyvtárba! – támaszkodtam a mankóra. Syen előre repült és megpróbálta kinyitni nekem az ajtót. Kicsit felnevetem rajta. Azért elég cuki volt, ahogy próbálkozott segíteni nekem. 
-    Syen ezt hagyd rám! – nevettem rajta továbbra is. Kimentem a szobámból és elindultam a könyvtár felé. Lebattyogtam valahogy a lépcsőn és nagy örömök közepette bementem a szobába. Végig haladtam az egyik soron, át egy másikba ami állandóan felkeltette az érdeklődésemet. A varázslat. Elkezdtem a könyveknek a gerincét nézegetni. Egyenlőre csak régi könyvek voltak, de az egyiknek a címén megakadt a szemem. 
-    Ez micsoda? – vettem ki a helyéről. A könyvnek a címe Miraculous volt. – Syen nézd csak! – mutattam felé. A szája elé kapta a kicsike kezét. 
-    Ez ugye nem az amire gondolok? – kérdezte jobban mondva magától. 
-    Nézzük meg! – ültem le a legközelebb eső asztalhoz. Letettem magam elé a könyvet és valahol random kinyitottam. Előttem egy Paon állt, vagyis le van rajzolva. Maga Paon, mellette a legyező és a bokalánc is. 
-    Ez az amire gondolok, és nem jelent semmi jót! – mondta a társam. Tovább lapoztam és Bee nézet rám. Még egyet ahol már Tortue volt. – Ez vagy a szuperhősök évtizedes változása, vagy a varázslatok leírása. Lapoz egy kicsit többet! – kérte társam. Úgy tetem ahogy kérte, és már nem a szuperhősök alakját ecsetelte a könyv hanem, hogy milyen varázslatok léteznek egy adott Miraculoustol. 
-    Ez a varázslatos könyv. De mi ebben olyan fontos? – kérdeztem. 
-    Ha rossz kezekbe került volna esélyünk se lenne. – mondta. – Rájönne a gonosz, hogy lehet szintet lépni, így hatalmasabb erőt birtokolni. – ecsetelte nekem. 
-    Szintet lépni? Hatalmasabb erőt? 
-    Igen. De viszont ha nálunk van akkor csak jó. – mosolygot rám. Lapoztam párat, mire a saját oldalamhoz nem értem. 
-    Nem kéne! – idegeskedett Syen. 
-    Nem akarok új erőt, csak kíváncsi vagyok. – mondtam mire bólintott. 
’ Paon.
Fegyverek: 
Change Fun: 
Első varázstárgya. A páva tollakat vagyis a legyezőket változtatja át valamilyen fegyveré. Nem adott, a sors akarása milyen legyen. Botol kezdve, kardon át , lőfegyverig bármi lehet.’ 
Nem olvastam tovább. Lapoztam egyet, ahol a varázslatok voltak. Még lapoztam, ahol a szintelérések voltak. 
-    Roxy itt vagy? – jött be a dadus. 
-    Igen! – ordítottom.
-    Kész a vacsi! Tessék. – tette le elém a tányérokat. 
-    A szüleim felől valami hír? – kérdeztem. 
-    Semmi. Jó étvágyat Roxy! – távozott. 
-    A dadusod nagyon kedves. – mosolygot rám Syen. 
-    Tudom. – motyogtam, miközben elkezdtem enni a dadus fimon ételeit. 
Másnap szintén a könyvtárban logtam. Szintén nem beszéltem Dianával. Egyszer se kereset, sőt még egy üzenetet se írt. Fölösleges keresnem őt. A dadussal és Billel elmentünk a korházba megnézni a lábamat. Az orvos szerint, a jövőhéten a kötéseket le lehet venni. Ezek után boldogan mentem haza. Elnézést előtte gyorskajával tömtem a bendőm. Rávettem Kenda nénit, hogy most az egyszer beüljünk a Mekibe. 
-    Kedvesem ugye tudod, hogy szerdán a Colléga Francoise Dupont 10. osztálya meglátogatja a családi könyvtárat? – kérdezte a Dadus. 
-    Nem tudtam. Mi okból? – kérdeztem. 
-    Mivel a városban a Lerois család könyvtára a legnagyobb így a szülei felajánlotta az igazgatónak, hogy az iskola igénybe vegye. – harapott egyet a salátájába. 
-    Mikor érkeznek? – kérdeztem. 
-    10 óra felé. Már felhívtam az oktatót, szóval aznap nem kell tanulni. – mosolygott. Én elnevettem magam.