Diana, 5.rész

Ma reggel számomra eléggé korán, 5 órakor keltem fel, a dörgő ég és a zuhogó zápor eső hallatára.Ma csütörtök van, amikor találkozom egy régen nem látott barátnőmmel Saraval.11 éves koromban láttam őt utoljára, mert a családommal ide, az-az a Franciaországban lévő Párizsba költöztünk.Soha nem felejtem el azt a napot amikor elbúcsúztunk egymástól.De mint kiderült nem is véglegesen.Az életem egyik legszomorúbb napja volt, de hála a jó égnek, ma új hajnal virradt és végre találkozhatok vele.8:00-ra kell kimennem érte a reptérre, ugyanis nálam fog tölteni egy hetet mert nekem két hétig nincsen iskola.Most 7:00 van ezért úgy döntöttem, hogy alszok még egy olyan fél órát...Jó nagy sóhajtással terültem el az ágyamon.Éreztem, az álom elnyom és a szemem magától lecsukódik, s nem nyílik ki.Mire már a álmok tengerében éreztem voltam, kwamim Xinta megszólalt:
-Diana...-keltett, de én nyöszörögtem.-Diana 7:45 van!!!-erre én gyorsan kipattantam az ágyból.
-Mi?Mi?Jaj nem el fogok késni...De hősként nem!!-így felkiáltottam:Xinta fullánkot ki-át is változtam.Elővettem az egyik szalagomat és úgy közlekedtem vele mint Ladybug a jojójával.Egy oszlop mellett értem földet, és nyomban vissza is változtam Xinta pedig a kezemben tért magához.
-Ne változz vissza!!Ott van Ladybug és gondolom nem csevegni érkezett.-suttogta a kis teremtés, aztán visszabújt a fehér árnyalatú táskámba, hogy mások ne lássák őt meg.
Ladybug odajött hozzám.-Hé szia mit keresel itt?-Sóhajt.-Veszélyben vagy.-suttogta kedvenc hősünk.
-De...De a barátnőm veszélyben van.-mondtam mire Ladybug mögém mutatott.-Hátra néztem és barátnőmet Sarat láttam meg akit rögvest megöleltem, mivel nagyon boldog voltam miatta.
-Ez mind szép és jó, de el kellene bújnotok, mert még mindig veszélyben vagytok-mondta Ladybug.
És abban a pillanatban villant be, hogy nekem most mellette lenne a helyem, ezért nagy iramban betessékeltem barátnőmet a utas váróba.Gyorsan berohantam az ottani vécébe készülvén az átváltozásra.Amint beértem felkiáltottam:Xinta fullánkot ki!-kiáltottam és a nagy fényt követve átváltoztam a megszokott hős ruhámba.Gyorsan odarohantam Ladybughoz és hirtelen Paon is mellettem termett.Ladybug a szokásosan meghitt hangulatban köszöntött minket.Egyszer, csak Chatot láttam meg:A szája tiszta fekete volt és a megszokott zöld szeme is sötétté vált.Vajon, hogyan változhatott gonosszá?Mi történt vele?Á csak a szokásos kérdések a fejemben, de na mindegy is.Látszott a többi lány hős arcán az a bizonyos kérdés, de senki nem akartam megkérdezni, hogy hol van az akuma ezért inkább rákérdeztem én magam:
-Szerintetek hol lehet az akumája?-kérdeztem mikor Chat ránk támadt.
Ladybugot  akarta először elkapni, de mi nem hagytuk, s mikor elkaphatott volna Ladybug előállt egy tervel.-Paon, Bee!!!Foglaljátok le őt addig kitalálok valamit.-mondta majd elbújt egy oszlop mögött, hogy Chat, vagyis Antichat ne találhassa meg és ne kapja meg azt a roppant fontos talizmánt.
-Rendben mi elintézzük.-mondta Paon, majd hátralépett.-Te kezd!!-mondta majd én felkiáltottam:Brillant énergie(fénylő energia).Ekkor a hatalmas sárga fényt követően rengeteg méh támadt rá Chatra.Mikor Paon is használhatta volna az erejét Ladybug hirtelen közbeszólt:
-Ne Paon várj.Segíts megint nekem kérlek.-mondta Ladybug és felkiáltott:chance talisman(szerencse talizmán.Majd a jojója mellé lehullott egy bot.És Paon is felkiáltott:changer fan(átalakuló legyező) mondta és a két legyező egybe olvadt, s még egy bot lépett a helyébe.ár perc múlva pedig ladybug közbepillantott.-Aha hát persze.Bee míg a méhekkel van elfoglalva lopózz mögé és ha jelzek vedd el a botját.-mondta, mire én bólintottam és azt tettem, amit kért:mögé lopóztam és vártam, arra, hogy mikor jelez.A két bot segítségével rátámadtak Chatra és, amikor Ladybug jelzett én elvettem a talizmánt és odadobtam neki.Ő megtisztította és minden visszaállt a régi kerékvágásba.
-Mit keresek itt.-kérdezte mire eltűnt az egyik csík a gyűrűjéről.
-Majd később elmondjuk, de most sicc, mindjárt visszaváltozol.-mondta poénosan Ladybug.
Mikor el akartunk menni megláttuk a barátnőmet Sarat.Mire mondani akart volna valamit megint elájult a látványunktól, de ez nem lep meg mert tudom, hogy még Alyánál is jobban szereti a szuperhősöket.Na hol is tartottunk?Ja az ájulásnál.Most Paon karjaiba ájult.
-Te jó ég!!-jajgatott Paon.
-Várj segítek.-mondta, majd ketten letettük egy padra.
-Na nekem mennem kell.
-Nekem is.-mondta a két hőstársam, majd megint egy szem pillantás, alatt eltűntek.
Én is ugyanúgy eltűntem és visszaváltoztam.Xinta a kezembe esett.
-Ez húzós volt.Mi van ha Sara egyszer rájön?
-Nem tudom.De akkor lesznek igazán a nagy gondok...-mondtam és visszamentem Sarához.
Mire már odaértem, már ébren és épen várt rám.
-Hé jól vagy?-kérdeztem tőle mire ő elkezdett dicsekedni.
-Igen és képzelt találkoztam a két új hőssel.
-És ez miért nagy szám?
-Mert most ők a kedvenceim.
-Ó most Ladybug áll a második helyen mi?
-Úgy tűnik.
-Rendben, de most mennyünk haza, mert holnap korán kelünk.....

*1 nappal később* 
Ma van a szülők napja, vagyis péntek.Ma reggel 6-kor keltem, ami megszokott volt számomra ugyanis majdnem egész este ébren vagyok.Sara még alszik én meg elindulok az iskolába.Ezt nem is részletezem, csak az a lényeg, hogy órákkal később Sarával odaértünk, és elfoglaltuk a helyünket várván, hogy elkezdődjön a várva várt, előadás.

Láttam, hogy van valami baj Roxy lábával és láttam, hogy van itt egy idegen ember ezért jobbnak láttam, hogyha szuperhősként vagyok itt.Berohantam az vécére, mire Xinta előbújt:
-Biztos, hogy jónak látod amit cselekszel?Nem akarod inkább a rendőrségre hagyni?-kérdezte.
-Nem.-mondtam és kimondtam az átalakuláshoz szükséges szavakat.Át is alakultam és megláttam Paont.
-Szia Paon.-mondtam neki.
- Nem is köszönök. - mondta egyszerűen, miközben farkasszemet nézett az akumizált emberel. Mintha megijedt volna, gyorsan kirohant az egyik ajtón, ketten meg utána.Paon  eldobtam a legyezőit, mire megállt. Megfordult, de én itt voltam, újra megfordult, viszont ott meg Paon. Kijáratott kereset, de mellette csak pár ház és a folyó volt található.
- Hol lehet az akuma? - kiáltottam..
- Nem tudom. - feleltem. Közelebb mentem hosszá.. - Mert nincs is akuma. - vette le az álarcot a fiúról. Hallottam a szirénákat, végül a rendőrautó megállt mögöttünk.
- Bee szólj a rendőröknek! - kiáltotta nekem.
- Oké! - ugráltam a rendőrfőnökhöz. Egy bilincsel jött a rendőr és letartoztatta a fiút.
- Köszönjük Bee, Paon. - vitte el a fiút.
- Ez érdekes volt! - mondta nekem. - Mennem kell! Szia! - köszöntem el tőlem, majd eltűnt.
Én meg visszaváltoztam és elfutottam Sarához.
-Miért tűnsz el mindig.-mondta mérgesen, majd elment.
Én odamentem Roxyhoz az orvosiba.
- Ilyen nincs, hogy valaki direkt sebezzen meg egy táncost! - ráztam meg a fejem.
- Kivéve ha Hip Hopos. Akkor érthető. - vonta meg a vállát.
Ők is hazamentek így én is.A mai nap érdekesnek indult és érdekesen is fejeződött be, de mindenesetre még sok kaland vár rám...

Roxy, 5. rész

(Elnézést előre a hibákért. A Microsoftom rossz így nem tudom használni :( )

Ma van a szülők napja.
- Lányok nincs semmi baj! - nyugtatott a tanárunk.
- Könnyű mondani. - mondta Amanda.
- És könnyű megcsinálni is. - dobtam arra a szavakat, amerre ő állt.
- Te könnyen beszélsz! Te vagy a legjobb! - hányta a szavakat a mellette lévő lány is.
- Ha elrontod improvizálsz. - vontam meg a vállamat. - Ha szerencséd van senki se veszi észre. - néztem ki a függönyök közül. Diana és a Dadus az első sorban ülnek. Sara is ott ült Diana mellett. Istenem a tegnapi után valahogy nem szívlelem a csajt.

- Kedves szülők, és persze egyéb vendégek! Üdvözlöm önöket az idei szülők napján. Szórakozzanak jól! - mondta a tanárunk. - Az első tánccsoport a hagyományos francia Gavotte-t fogja eltáncolni nekünk. Átadom a színpadot. - futott le. Beálltam a helyemre, kivel elkezdem az egészet.
(Kit érdekel mire gondoltam)
A zene megszólalt, a függönyök visszatértek a helyükre, a világítás felkapcsolt, én meg elkezdtem a táncot. Ugrottam párat, és becsatlakoztak a többiek is. Tovább folytattuk a táncot, s a kicsiktől kezdve mindenki becsatlakozott. Kicsiktől kezdve a nagyokig. Végül lementünk a színpadról, én meg futottam az öltözőbe, hogy átöltözzek.
- Ügyesek voltatok, mondjuk néhányan elkéstetek. - vágta hozzám Charlote.
- Ha ezzel arra célzol, hogy rosszak voltunk akkor... - kezdtem bele, mire félbevágott.
- Azt mondom, hogy máskor jobbaknak kellene lennetek, hogy leverjetek. - tette a kezét a vállamra, s végül kiment az öltözőből. Gyorsan magamra kaptam a következő szereplésemhez a ruhámat, s én is kimentem.
- Sose értettem ezeket a feszülős nadrágokat. - jegyeztem meg Ewannak.
- Szerintem kényelmes. - lökött meg egy kicsit.
- Szóval ezért jársz állandóan kicsi nadrágban. - merengtem el.
- Nem is kicsi, hanem feszülős farmer! - ütőt egy kicsit a kobakomra. - Na gyere ide! - ölelt meg félvállal. - Nemsokára mi jövünk.
- Az még fél óra. - suttogtam.
- Az lehet, de akkor is mi jövünk. - lett vége a csoportos táncoknak. Az edző megint felszaladt a színpadra.
- Mostantól Páros táncokat láthatunk, néhol hosszabbat, néhol rövidebbet. A következő tánc Amanda Felhause és Charlote Pissenlit adja elő. - adta át nekik a színpadot. Charlote rám kacsintott, végül eltűnt.
- Csak hergelni akar. - súgta Ewan.
- Tudom. - súgtam vissza. Öt perc után hatalmas tapsviharral tértek le a színpadról.
- Ezt übereld túl. - kacagott fel. Istenem kinyírom! Már ott voltam mikor meghallottam a nevemet.
- ... és Roxane Lerois. - jött le a színpadról a tanárnő. Gyorsan felmentem én is és Ewan is.
Elkezdődött a dal, mi meg a tanult táncot kezdtük el. Már ezerszer letáncoltuk, így fölösleges volt gondolkodnom mi után mi jön. A testem magától mozgott a zene ütemére. Egyszer valamiben megakadva elestem. Azonnal a bokámhoz kaptam, ahol észrevettem egy kicsi fonalat.
- Jól vagy Roxy? - kérdezte Ewan.
- Szerintem kiment a bokám. - próbáltam ráállni, de a fájdalom belehasított. - Nézd csak! - mutattam a fonalat.
- Hahahaha! - jelent meg egy lány a fonál végénél. Egy akumizált ember!
- Ewan állíts fel! - kértem.
- Nem lehet, akkor még rosszabb lesz a sérülés!
- Csak állíts fel! - könyörögtem, mire felállított. Elszaladtam egy kívül eső helyre.
- Syen, tollakkal elő! - mondtam halkan. A kék fény körbevett. A fájós lábamból a fájdalom enyhült.
- Kapjuk el az akumát! De hívni kéne Ladybugot is. - tárcsáztam.
- Bocsi Chat nem vagyok elérhető, de hangpostán igen. Szia! - na ez furcsa...
- Szia Ladybug, Paon vagyok! Kéne segítség, egy akumizált ember van a... na jól van hagyjuk. - tettem le a telefont, miközben kirohantam a színpadra.
- Szia Paon! - állt meg mellettem Bee.
- Nem is köszönök. - feleltem egyszerűen, miközben farkasszemet nézek az akumizált emberel. Mintha megijedt volna, gyorsan kirohant az egyik ajtón, ketten meg utána. Eldobtam a legyezőimet, mire megállt. Megfordult, de én itt voltam, újra megfordult, viszont ott meg Bee. Kijáratott kereset, de mellette csak pár ház és a folyó volt található.
- Hol lehet az akuma? - kiáltotta Bee.
- Nem tudom. - feleltem őszintén. Közelebb mentem az emberünkhöz. - Mert nincs is akuma. - vettem le az álarcot a fiúról. Hallottam a szirénákat, végül a rendőrautó megállt mögöttünk.
- Bee szólj a rendőröknek! - kiáltottam oda.
- Oké! - ugrált a rendőrfőnökhöz. Egy bilincsel jött a rendőr és letartoztatta a fiút.
- Köszönjük Bee, Paon. - vitte el a fiút.
- Ez érdekes volt! - mondtam neki. - Mennem kell! Szia! - köszöntem el a társamtól. Visszaugráltam a sulihoz, egyenesen be az orvosihoz. Leültem a padra és vártam.
- Oh, szia Roxane, gyere be! - nyitotta ki az ajtót nekem.
- Sajna nem tudok felállni. - mutattam a már felduzzadt lábamra.
- Ez csúnya. Várj, hozok egy kis jeget! -tűnt el az ajtóban és egy csomag jéggel tért vissza, mit a lábamra tett óvatosan.
- Hol fáj? - tette el a jeget egy idő után. Megnyomott egy helyet, mire felszisszentem.
- Ez kificamodott. Bekötöm neked, de pihentetni kell, és nem szabad ráállnod. - tért vissza gézzel. Bekötötte, végül hozott nekem egy mankót is.
- Köszönöm! - cammogtam ki végül lassan a dadusékhoz.
- Oh Roxy! - fogott meg a Dadus, hogy segítsen.
- Ilyen nincs, hogy valaki direkt sebezzen meg egy táncost! - rázta meg a fejét Diana.
- Kivéve ha Hip Hopos. Akkor érthető. - vontam meg a vállamat. Végül hazamentünk.

Diana, 4.rész

Az udvarunkban hintaágyamon ülök és bámulom a tengerkék eget.Látom, ahogyan a reggeli nap sugarai végigjárják a udvar sűrűségét és szép lassan elhalványulnak.Pár perc múlva viharfelhőket látok egyre jobban közeledni, de ez nem zavar.Gondolom azért mert egyszerűen ilyen a hangulatom.Egy kicsit megterhel a szuperhős lét, de mit is tehetnék?Hát, ilyen az én szerencsém.Továbbá az is meglepett, hogy tegnap nem volt semmi kalamajka a gonosz halálfejjel sem.Nem hittem volna, hogy ennyivel megúszom ezt, de mint már az előbb is mondtam; ilyen az én szerencsém.Ahogy közeledtek a sűrű esőfelhők kicsi kwamim előbújt a táskámból jelezvén, hogy itt az idő iskolába menni.De mivel ő nem érzékeli az időt, így nem tudhatta, hogy 10 percem van még.
-Na nem kell indulnod?-nyögte ki kicsit álmosan.
-Nem még van 10 percem.Addig megnézem a Ladyblogot.-mondtam, és bekapcsoltam a gépet.

 Alya az új szuperhősöket említette mostanában.Állítólag interjút akar csinálni velünk.Mint egyszer katicával.Remélem, hogy nem lesz annyira ránk kattanva mint a ,,híres szuperhősre Ladybugra."Bár jó ha kedvelnek mint szuperhőst, de nem annyira, hogy.....Ahogy látom Xinta is nagyon nézegeti a képernyőt úgy, hogy gondolom őt is zavarja kicsit ez az egész Ladyblogos dolog.De inkább nem ítélkezek felette mert a barátnőm és régóta ismerem és tudok róla annyit, hogy, hogyha már elkezdte akkor állíthatom, hogy nagyon nehéz leállítani róla.
-Úgy látok, hogy ez a lány rátok van kattanva.Főleg Ladybugra.-mondta meglepődve a kis jószág.
-Hát igen.Jut eszembe nekem indulnom.....Ne ne ne elkések!!!!Mindjárt 9:00.-nyögtem ki megijedve.
-Semmi baj Diana.Neked messze lenne, de Beenek nem.-mondta ki a csalogató szavakat.
-Ó, értem mire célzol,, rendben.-aztán felkiáltottam.-Xinta fullánkot ki!!-mondtam átváltozás közepette.Át is változtam, aztán pár perc múlva már a iskolánál is teremte.Meglepődve néztem, hogy Ladybug az osztályfőnökömmel és az igazgatóval beszélget.Nem értettem és elbújtam egy oszlop mögé, hogy visszaváltozzak.Fullánkot vissza.-ejtettem ki a számon, a visszaváltoztató szavakat.
Aztán odamentem hozzájuk.
-Elnézést, de Ladybug mit keresel itt?Talán egy újabb támadás?-kérdeztem mire ő bólintott.
-Diana te ne foglalkozz ezzel!!Menny be a terembe.-utasított rá utálatos tanárom.
Amint beléptem az iskola ajtaján gyorsan a vécébe futottam, hogy újra átváltozzak.Miután ez megvolt visszamentem Ladybughoz, hogy segítsek elbánni az újabb gonosz ellenféllel.
-Ladybug!!-Lihegtem.-Itt vagyok!!!-mondta majd megláttam egy fekete ruhás alakot kapucnival a fején.Mielőtt még megkérdezhettem volna, hogy hol van az ártó akuma közbe szólt:
-A köpenyében lehet az akuma.
-Ezt mégis honnan veszed?
-Látsz mást rajta ahol lehet?
-Nem.
-Akkor csapjunk le rá.-mondta.-majd hirtelen hátra lépett.-Tiéd a pálya.-mondta Ladybug majd leült a mellette lévő padra.Őszintén mondom ezt el sem hiszem.A híres szuperhős egy kezdőre bízza a piszkos munkát?Ezt le kellett volna videózni, de most komolyan mióta is csinál ilyet?Na jó mindegy.
Miután ezt mondta én felkiáltottam:
Brillant énergie(fénylő energia).Ekkor a hatalmas sárga fényt követően rengeteg méh támadt rá az ellenségre.Ladybugnak sikerült megszereznie a köpenyt.És lássunk csodát ki van alatta?Hát a társam Chat.De miért ezt nem értem.Mit keres Chat a köpeny alatt és erre miért volt szűkség.?
-Mi...Miért?-néztem rájuk kíváncsian.

- Átmentél. – szólt közbe.

- A mi...Micsodán?

-A teszten.
- Velünk együtt lehetsz szuperhős. Ladybug találta ki az egészet.-mondta Chat.
-Na sziasztok nekem mennem kell.-mondta Chat majd egy szempillantás alatt el is tűnt.
-Köszi.
-Mit?
-Hogy befogadtatok.
-Tegnap is ezt csináltuk Paonnal.
-Rendben , de most már mennem kell.-mondtam és kivételesen most én hagytam ott őt.
Miután visszaváltoztam bementem az iskolába és boldogan csináltam végig a napot tudván, hogy kedvelnek és kitartanak mellettem....

Roxy, 4. rész

Már megint egy unalmas napot hagyhattam magam után. Ép időben értem haza, sőt azt vettem észre, hogy Diana blogjára már egy ember feliratkozott. Azonnal írtam neki. Persze a balett klubnak az oldalát is megnéztem. Kihirdették, hogy már az időpont is megvan.  Pénteken lesz, ma viszont kedd van. Bekapcsoltam a tv-t miközben vártam Ewan telefonhívását.

- Szia Ewan! – szóltam bele azonnal.

- Szia Roxy! Láttad a kiírást? – kérdezte.

- Igen. Kevés az idő, de legalább ezen is túl fogunk esni. Utána nyugisan kiszülődhetünk a versenyekre.

- Igazad van. Na de pénteken a legjobbat kell nyújtanunk! Holnap ráérsz hosszabb időre?

- Igen. Tudod, hogy mindig ráérek. Kivéve persze a 6 és 7 óra között.

- Oké. Egyszer kíváncsi lennék, mit csinálsz olyankor.

- Egyszer megtudod. – pillantottam a tv-re. – Bocsi Ewan le kell tennem.

- Oké, szia! – köszönt el.

- Szia! – dobtam le a telefonomat az ágyra. – Syen úgy látszik a mai nap sehogy se lesz nyugtunk. – jelent meg mellettem miközben a tv-t nézte ő is. A tv most már Chatet mutatta. Mellette büszkén Ladybug állt. Elintézték fél perc alatt a szörnyet. (Akarom mondani akumát.) Bee is megjelent, de későn. A fő szuperhősök már megjelentek, s hamar elintézték a dolgokat. Kikapcsoltam a tv-t.

- Na, hamar el is lett intézve. – legyintettem. – Menjünk aludni, holnap úgy is hosszú napunk lesz Syen. - dőltem be az ágyba. A fal felé fordultam, s hamar elnyomót az álom.

Másnap 7-kor keltem. Ilyenkor még anyuék is itthon vannak, így gyorsan leszaladok.

- Anyu, apu! – rontottam be a konyhába.

- Mi ilyen fontos, hogy megzavard a reggeli evést, Roxane? – förmedt rám apám.

- Sajnálom, csak szólni szerettem volna, hogy a szülők napja pénteken lesz.

- Szerintem ezzel várhattál volna, míg befejezzük az evést.

- Igaza van az apádnak, Roxane. És tudod pénteken lesz a sajtótájékoztató. Nem tudunk elmenni. Most meg menj! Más dolgunk is van! – a földet kémleltem. Bólintottam, s közben elcammogtam.

- Roxy én elmegyek a szüleid helyett, ha meghívsz. – tette a vállamra a kezét Kenza néni.

- Köszönöm dadus. – öleltem meg. – Ha nem baj még Dianát is meghívnám.

- Te választod ki, kit hívsz meg. – adott egy puszit, utána meg ment a saját dolgára. Felrohantam a szobámba és a földről felkaptam a telefonomat. Gyorsan tárcsáztam.

- Szia Roxy! – hallottam meg a barátnőm hangját.

- Csá Diana! Figyelj, nem akarsz eljönni pénteken a szülők napjára? – kérdeztem.

- De szívesen. Mama ez isteni! – kiáltott hátra. Vagyis szerintem hátra. – Nem a szüleidnek kellene menniük?

- Sajtótájékoztató már megint.

- Nem értem a szüleidet. Egyáltalán szeretnek?

- Szerintem csak véletlenül születtem meg, vagy nem tudom. Na, mindegy. Elkísérjelek az iskolába oké?

- Persze, várlak! – tette le a telefont. Magamra kaptam gyorsan egy szettet, felnyaláboltam a balerinacipőmet és rohantam a barátnőm elé.  

- Kenza néni mindjárt jövők! – kiáltottam be a konyhába.

- Rendben szívem! Addig elkészítem a reggelidet. – nézett rám, miközben mosogatott.  

- Szerintem beugrok hazafelé az egyik pékségbe.

- Rendben van. Nekem is hozol valami édeset?

- Persze. Szia! – futottam gyorsan. A barátnőm már az ajtajukban várt.

- Futottál? – kérdezte.

- Szerinted? – dőltem egy kicsit előre, hogy kifújam magam. Utána felegyenesedtem. A barátnőm nagyon szépen nézet ki. A haját felfogta lófarokba, csak egy kincset hagyót elől. Persze én csak egy kicsi virágkontyot csináltam oldalt, amit egy szalaggal kötöttem meg, a maradék barna hajam leomlott a vállamra. A ruhája csak egy egyszerű ruha volt.

- Mehetünk? – kérdezte.

- Persze! – karoltam bele. Sokat beszéltünk. Végül a sulijánál váltak csak ez az utjaink.

- Én is szeretnék iskolába járni. – néztem fel a magas épületre.

- Nem annyira jó, mint te azt hiszed. – kacsintott rám.

- Akkor is jobb lehet, mint magántanulóként rengetni mindenapjainkat. – sóhajtottam. – Na, szia!

- Szia! – ölelt meg. Még visszanéztem a barátnőmre a sarkon túl. Két lánnyal beszélgetett. Felismertem a barna hajút. Tegnap ő jött oda hozzánk. Végül karöltve mentek be 3-an a sulijukba.

Hazafelé bementem a legközelebbi pékségbe.

- Véletlenül nem az iskolában kéne lened, kisasszony? – kérdezte tőlem az eladó.

- Magántanuló vagyok. – legyintettem.

- Oh. Akkor értem. – mondta. Letettem elé, amit megszerettem volna venni. Végül kifizettem és hazamentem. Az óráim elég érdekesek voltak. A tanár szidott engem, hogy miért nem figyelek. Meguntam és kimentem a szobából maga mögött hagyva a tanárt. Évek óta ő tanít, de valahogy nem bírom már az arcát. Rendes iskolába szeretnék járni! Rendes diákok és rendes tanárok mellet! Nem akarok ebben a börtönben lenni örökre!

*

- Gyerünk lányok! Gyerünk, rajta! – tapsolt párat az edzőm. – Emília a lábadat egy kicsit magasabbra! Igen így jó. – ment tovább a tanár. – Roxane mutass egy Fauettét. – beálltam gyorsan kezdő mozdulatban és spiccbe álltam. Utána csak forogtam, miközben hajtottam magamat.

- Rendben van. Most meg egy Jetét kérek. – gyorsan megcsináltam ezt is. – Kiváló. – ment tovább. Tovább nyújtottam, hogy azért mégis csináljak valamit. Egy hatalmas nagy csattanás, és villámlás halattszodott kintről.

- Mi volt ez? – indult kifele a tanárnő. gyorsan utána mentem. Az ég teljesen sötét, az emberek rohangálnak, autók csapodnak a póznákhoz. Most tényleg megint egy akuma? Kirohantam az utcaszélre ahol észrevettem egy szokatlan ruhájú férfit. A villámok körülötte csapódtak a földbe.

- Oh, ne már! – rohantam az egyik kisebb utcába a környéken.

- Syen, elő a tollakkal! – miután átváltoztam, kiugrottam az ember elé.

- Szia Paon! Ép ideje volt, hogy megjelenj! – köszöntött Chat. – Bár a többiek is itt lenének!

- Látom, a nagy szuperhős egyedül nem bír el vele. – cukkoltam egy kicsit. – Az újonc segítségét kéri.

- Nagyon vicces, de tényleg! Inkább az találjuk ki, mit szállt meg az akuma! – kiabálta nekem, miközben kitért egy villám elől.

- Abban van, ami a kezében van. Nem tudom mi ennek a szerkezetnek a neve. – kiáltottam oda. Gyorsan hátraszaltóztam, hogy a villám el ne találjon. Fogtam a legyezőmet, s eldobtam felé. Ki hitte volna, hogy a legyező bumerángként is alkalmazható? Csak hát most ebben az esetben semmi értelme sincs.

- Changer Fan! – dobtam fel a legyezőket. A kezemben egy hosszú fabot maradt a legyezők után.

- Fabot? Ennél nem lehetett volna haszontalanabb? – kérdezte Chat.

- Chat legalább nem fog bajunk esni, ha a botba csap a villám. Tudod, a fa nem vezeti az áramot. – álltam mellé. – De viszont a te botot igen. Ez lesz a fegyverünk. – mutattam fel a botot.

- Ad ide! – kapta ki a kezemből.

- Chat ez nem megoldás. Inkább döntsd az emberünkre a villanypóznát.

-Cataclysm! – kiáltotta miközben megérintette az oszlopot, ami egyből az emberünkre esett. Sem figyelt fel rá. Én odamentem hozzá és a bot segítségével elvettem a bigyót.

- Szia Ladybug! – intet a macskafiú a lánynak. Odadobtam Ladybugnak a fegyvert, amit eltört és megtisztított. Utána a rendet is helyre állította.

- Mikor idézted meg a… - kezdtem bele.

- Átmentél. – szólt közbe.

- A min?

- Velünk együtt lehetsz szuperhős. Ladybug találta ki az egészet. – adott egy pacsit Chat.

- Hát, köszi. – mosolyodtam el. – De viszont mennem kell. – ugráltam vissza a tánc sulihoz.

Diana, 3.rész

Bágyadtan meredtem magam elé, várván, hogy végre az általam várt álom hulljon a szememre.Már órák óta próbálok elaludni, de semmi.Tanakodtam azon is, hogy talál ez azért van mert szuperhős vagyok.Akármennyire is tetszik be kell látnom, hogy ennek is meg vannak az előnyei és a hátrányai is.Ahogy le akarom csukni a szememet a kicsi kis kwamim hirtelen előjön a semmiből.
-Szegény Diana nem tudsz elaludni az álmatlanság miatt?-kérdezte lehajtott fejjel.
-Ezt úgy kérdezed mintha, a kwamikat ez nem is sújtaná.-mondtam reménykedve, hogy nem vagyok egyedül.Sóhajt egyet, aztán hirtelen kiböki, amit mondani akart.-Ha ismernél minket...-mondta még mindig bús fejjel, nagyokat sóhajtozva.Én inkább nem törődtem vele és megpróbáltam aludni.
Meglepődtem volna, hogyha sikerülne, de végül lássatok  csodát pár perc múlva sikerült elaludnom.
*7 órával később*
Reggel hétkor nyitottam ki a szememet és, csak hogy a reggeli nap fénye egyre jobban ellepi a szobámban a nagy-nagy sötétséget.Éreztem, ahogyan egyre melegedig fel a levegő, s izgalom szorongása járta át meleg testemet.Végigszemléltem a most már egyre fényesebb szobát, majd megláttam az ébresztő órámat, rajta drága kis kwamimat Xintát.
-Jó reggelt álomszuszék.-mondta lágy hangon amitől egyszer, csak elmosolyodtam.
-Jó reggelt Xinta. Az első éjszakád, milyen volt új otthonodban?-kérdeztem én is lágy hangon tőle.
-Remek köszönöm.Örülök, hogy hozzád kerültem.A mester jól választott.-ejtette ki, boldog szavait.
-Milyen mester?
-Majd egyszer megtudod.Ideje készülődni.-nyögte ki miközben én megöleltem.
Pár perc múlva a nagy ölelkezések közepette elkezdtem készülődni és elintézni a reggeli teendőimet.Mikor kész lettem vele elindultam az iskola fele, útban van drága barátnőm Roxy házához.Nem tudom miért, de porszívó hangokat hallottam a házukból és arra eszméltem, hogy valami baj lehet.Beláttam segítenem kell neki hőssé alakulva.
-Ideje beöltözni!!-majd kimondtam az átalakuló szavakat:Xinta fullánkot ki!!-mondtam és átalakultam.Ahogy rohantam be a házba találkoztam Ladybuggal és Chat Noirral.Roxyék házukra néztem jelezvén, hogy ott lehet megtalálni halálfej egyik újabb gonosz áldozatát.Mivel a felső emeleti ablak nyitva volt fogtam a két szalagomat és átugrottam Paon mellé landolva.
-Szia Paon kell egy kis segítség?-kérdeztem szuperhős társamtól.
-El kellene.-mondta majd hirtelen Ladybug és Chat is betoppant végre.
-Az akuma hol van?-kérdezte Ladybug.
-Porszívó.-válaszolta Paon.
-Meglesz.-mondta.-Bee tiéd a megtiszteltetés.-lépett hátrébb.
- Oh, köszönöm. Milyen csodás! Brillant énergie !-mondtam felkiáltás közben.
Egy csomó méh összegyűlt a környéken és egyszerre rátámadtak Cleaningre, így eldugaszolva a porszívót. Ladybug elkapta a masina nyelét, így magához rántva, s elpusztítva.

- Úgy látszik ma jönnöm se kellet volna. – nyújtózkodott egyet Chat.

- Ki tudja. – fordult felénk Paon.

- Szuperhősök, szuperhősök válaszolnátok pár kérdésre ?! – rohant felénk egy barna hajú lány, akit ismerni lehetett  a Ladyblogról.

- Hogy hívják a két új szuperhőst ? - kezdte a faggatást.

- A nevem Bee, ő meg Paon.-mondtam, közben Paonra mutattam.

- Szerintem hagylak titeket. – tette a tappancsát Paon vállára Chat. A bokaláncán már 2 db csík eltűnt, pedig nem is használta az erejét.

- Ments ki, kérlek !- suttogta, miközben a bokaláncára mutatott.

- Sajnálom Alya, de nekem Paonnal egy kis elintézni valóm akadt. – húzta maga után a macskagyerek.

- Sziasztok ! – intett még ide egyet, utána Chattal eltűntek pár ház között.

-Bocsi, de nekem is mennem kell.-mondtam, majd otthagytam Ladybugnak a nagy tömegnek.

Aztán a  szalagom segítségével kiugrottam a ház ablakán.Bevallom, hogy jó szuperhősnek lenni a hátrányok ellenére is,Sosem akartam átlagos lenni hát most sikerült is.5 perccel később már vissza is változtam és drága kis kwamim a kezemben tért magához.

-Megint csak azt tudom mondani, hogy ügyes voltás.

-Köszi.És Xinta?

-Igen?

-Én is örülök, hogy hozzám kerültél.

Mikor befejeztem a kwamimmal lévő cseverészést arra eszméltem, hogy 9:00.Te jó én mindjárt elkések...

 

Roxy, 3. rész

Reggel 6-kor keltem. Gyorsan a reggeli rutinomat elintéztem, és vártam. Vártam a barátomra kivel táncolók. Ewan hamarabb jött, de talán nem is baj.

- Kérsz valamit Ewan? – kérdeztem miközben a konyha felé vettem az irányt.

- Köszi, nem.

- Te tudod. – léptem be a helységbe. A koszos tálamat eltettem a helyére. Gyorsan írtam egy üzenetet, amit kitettem a hűtőre, végül magam után húztam Ewant.

- Gyere!

- Még mindig elámulok az otthonodtól! – nézett körbe.

- Nincs semmi érdekes benne. – vontam meg a vállamat. – Tudod, hol a mosdó. – utaltam rá, hogy át kéne öltöznie. Én már rég a balett cuccomban álltam előtte, így nekem már csak elkellett kezdenem bemelegíteni. Nyújtottam és stb. Ewan hamar végzet az öltözéssel, beállt velem szembe, s ő is nyújtott.

- Kezdhetjük? – kérdezte.

- Persze! – egyenesedtem fel. Beindítottam a hangfalon a dalunkat és beálltam a kezdő pozícióba. És kezdődött a sohase véget nem érő tánc. Persze egyszer mindenek eljön a vége így ennek is.

- Szerintem mára ennyi. – néztem a falón lévő órára. Elszaladt az idő és Ewannak sulija van ma. Mondjuk nekem is, de nekem házhoz is jön.

- Igazad van! – nézett ő is az órára. Felkapta a cuccait és beszaladt a mosdóra. Én addig összepakoltam. Végül kirohant.

- Szia Roxy! – hívott a becenevemen.

- Várj egy kicsit! – alítottam meg. Az arcából egy szőke hajkincset arrébb söpörtem, így rálátást nyerve a barna szemeire. – Sok sikert, kitartást! – köszöntem el tőle.

- Szia! – rohant el. Én is elindultam a dolgomra, jobban mondva átöltözni.

- Nagyon ügyesek vagytok! – repült elém Syes.

- Köszi. Tényleg. Na de gyere, a magántanár nemsokára itt lesz! – kerültem ki. Jött utánam a kék kwami.

- Tudod mindegyik kwaminak van valamilyen pozitív dolga, a használójára nézve. Kíváncsi vagyok neked mi lesz az. – mosolygót.

- Pozitív dolog?

- Pl. az előző használom bátrabb lett.

- Oh, szóval nem én vagyok az első használod. – néztem rá kicsit szomorkásan. Kinyitottam a szobám ajtaját és beléptem a még mindig kék szobámba.

- Több mint 500 éves vagyok Roxy. – itt megálltam. Syen is Roxynak hívott! Megfordultam és megöleltem hirtelen. – Mi az?

- Köszi, hogy Roxynak hívsz. Összesen csak hárman hívtak így.

- Szívesen! – A baráti ölelkezést egy hangos ricsaj csapta meg. Gyorsan kiszaladtam a szobámból ahol egy akumizált ember állt. Kezében egy porszívott mertem vélni, amiben a folyosón lévő tárgyakat szipolyozta be.

- Kenza néni? – kérdeztem. Felém fordult, de valami ördögi mosoly ült az arcán.

- A nevem nem Kenza néni hanem: Cleaning (Takarító) – röhögött fel ördögien, miközben felém fordította a porszívót. Valami nagyon erős szívó ereje van. Alig tudok megállni a lábamon. Megfogtam a mellettem lévő tárgyat, mit persze meg se próbált beszippantani. El kell innét tűnnöm! Amennyire gyorsan csak tudtam visszatértem a szobám falai közé, és az ajtót bezártam.

- Syen jelenésünk van! Syen, elő a tollakkal! – körbevett a kék fény. Szuperhősként álltam itt, de nem is értem miért nem törtem ki. Kinyitottam az ajtót és kilestem a szobából. Sehol se volt Cleaning.

- Szóval így játszunk? – kérdeztem jobban mondva magamtól. Végig futottam a folyosón le a bejárathoz, s kitörtem a házból. A kapu tárva-nyílva állt, a kapun kívül az emberek esze veszetlenül rohangáltak. Már tudom is akkor hol van Cleaning. Futottam arra merről az emberek rohangáltak.

- Cleaning állj meg! – kiáltottam.

- Minek? – fordult felém.

- Hááát, öhmm. Csak úgy! – kiáltottam oda. Elővettem a legyezőmet, hogy mégis legyen valami, ami megvéd, ha támad. Felém fordította a tölcsért, de a legyezőmmel elkezdtem legyezni, így is ellenszélt csinálva. Magasabb fokozatra kapcsolt ezzel én is.

- Szia Paon, kell egy kis segítség? – ért földet mellettem Bee.

- Elkellene. – válaszoltam. Végül mellettem Ladybug és Chat Noir is földet ért.

- Az akuma hol van? – kérdezte Ladybug.

- Porszívó. – válaszoltam nemes egyszerűséggel.

- Meglesz! – mondta. – Bee, tiéd a megtiszteltetés. – lépett hátrébb.

- Oh, köszönöm. Milyen csodás! Brillant énergie ! – kiáltotta a Méhkirálynő. Egy csomó méh összegyűlt a környéken és egyszerre rátámadtak Cleaningre, így eldugaszolva a porszívót. Ladybug elkapta a masina nyelét, így magához rántva, s elpusztítva.

- Úgy látszik ma jönnöm se kellet volna. – nyújtózkodott egyet Chat.

- Ki tudja. – fordultam feléjük.

- Szuperhősök, szuperhősök válaszolnátok pár kérdésre ?! – rohant felénk egy barna hajú lány, kit megismertem a Ladyblogról.

- Persze Alya. – mosolygott Chat.

- Hogy hívják a két új szuperhőst ? - kezdte a faggatást.

- A nevem Bee, ő meg Paon. – mutatott felém a méhkirálynő.

- Szerintem hagylak titeket. – tette a tappancsát a vállamra Chat. A bokaláncomon már 2 db csík eltűnt, pedig nem is használtam az erőmet.

- Ments ki, kérlek!- suttogtam, miközben a bokaláncomra mutattam.

- Sajnálom Alya, de nekem Paonnal egy kis elintézni valóm akadt. – húzott maga után a macskagyerek.

- Sziasztok! – intettem még oda egyet, utána Chattal eltűntünk pár ház között.

- Köszi! Most mennem kell, szia! – köszöntem el tőle, s rohantam haza.