Diana, 2.rész

Már 10 perce, hogy sétálok Párizs utcáin, majd hirtelen belebotlok a híres szuperhősbe Ladybugba....
-Hát te ki vagy?Csak nem egy akuma szált meg téged?-kérdezte, aztán elrágatott az egyik padhoz.
-Igen persze és ezért cseverészek itt veled.Nem, amúgy nem.Csak betévedt hozzám egy kicsi kwami, közölvén velem, hogy mostantól szuperhős leszek.-mondtam és leültem.
-Szóval új szuperhős vagy?
-Igen a nevem Bee.
-Szia az én....Mindegy úgyis tudod, hogy ki vagyok.
-Igen persze, hogy tudom.
-Akkor ide....-mire befejezhette volna a mondatát, egy dühösen tomboló sárkány haladt el felettünk.
-A fenébe, erről teljesen megfeledkeztem.-Sóhaj.-Lenne kedved legyőzni ezt az újabb áldozatot?
-Persze végtére is ezért vagyok itt.Nyomás!!-mondtam ki az utolsó szavakat, majd elindultunk.
Ladybug szokásosan a jojójával közlekedett Párizs utcáin, én pedig igyekeztem a szalagjaimmal szorosan a nyomában maradni. Egyre, csak mind a ketten azon kezdünk tanakodni, hogy hol bújhatott meg a benne lévő akuma amikor hirtelen betoppan Ladybug társa, Chat noir.Meglepődötten néz végig rajtam.-Ki vagy te?Talán akuma szált meg téged?-kérdezte mire Ladybug elmagyarázott neki mindent.Pár perc múlva megjelenik a sárkány is aki van egy ember.Első ránézésre lovagnak tűnik.
-Jól van valakinek ötlete, hogy hol lehet az akuma?kérdezte Ladybug.
Erre betoppant egy páva kinézetű lány.Gondolom ő is egy szuperhős lehet.
-Nekem van egy sejtésem!-mondta majd bemutatkozott.
-Sziasztok én Peon vagyok.Sziasztok Ladybug és Chat noir.Sokat hallottam már rólatok.És te?Te ki vagy, méh kinézetű lány?-kérdezte, aztán közelebb lépett hozzám.
-Szia a nevem Bee.Na mi a tipped hol lehet az akuma?-kérdeztem meg tőle.
-Szerintem...-mikor kimondhatta volna amit akar Ladybug hirtelen közbe szólt:
-Most komolyan nekik kell megoldaniuk?Mi vagyunk a profibbak.-ejtette ki a száján a megbántó szavakat, mire Chat Noir átkarolta a vállát.-Had fejlődjenek bogárkám.- mondta Chat-na mi a tipp?
-Szerintem a lovag kardjában van.-mondta Paon.
-Honnan veszed ezt?-kérdezte Ladybug.
-Láttam, hogy fénylik.-mondta Paon.
-Csapjunk le rá.-mondta Ladybug, majd felkiáltott.

(Szív helyett kötél)

-chance talisman( szerencse talizmán)!!!-és megjelent egy kötél a jojó mellé.Jó volt látni.
-Ti foglaljátok le őket, mi meg megszerezzük az akumát.-mondta Chat.Ladybug pedig körbepillantott.
-Pean te segíts nekem elfogni a lovagot.-mondta Ladybug.-Rendben.-bólintott rá Paon.
Ladybug és Paon megfogták a kötelet és rádobták, aztán lerántották őt a sárkányról.
-Hej!!!-kiáltott fel a lovag. A lovagot elintézték, de a sárkány még mindig ott volt ízelítőnek.De nekem volt egy ötletem.
-Chat borítsd rá azt a oszlopot a sárkányra.-mondtam neki, s Chat felkiáltott.
-Chat blanc (macskajaj)-kiáltott fel majd ráborította a hatalmas nagyon nagy kő oszlopot a sárkányra.
Aztán végül én is felkiáltottam:Brillant énergie(fénylő energia). Amikor ezt kiáltottam rájöttem arra, hogy mi is a titkos erőm.Ha ezt kimondom, akkor a hatalmas sárga fényt követően rengeteg méh támad rá az ellenségre.Ebben az esetben, most a sárkányra.Most is ez a dolog történt.A sárkány egy szempillantás alatt  eldőlt majd eltűnt.Mintha ez az erőt arra zúdíthatnám rá akire, csak akarom.
Szóval ez az erő gonosszá is tehet.Talán Papillonnal is ez történhetett, hogy ez a hatalmas erő gonosszá tehette.Remélem, hogy velem és a többiekkel(A többi szuperhőssel)  nem történhet meg ez a szörnyűség mint vele.Amikor a sárkánnyal végeztünk már, csak a lovag maradt egyedül.
Ladybug szét törte a kardot és elfogta a benne lévő akumát:

Miután hatástalanította az akumát minden visszatért a régi kerékvágásba.Ennek nagyon örültem.Főleg az volt a legjobb, hogy végre szuperhős lettem.Lehet, hogy félénk vagyok, de most már egy igazi szuperhős a párizsi lakosok szemében.Őszintén mondom, hogy ez igazán felemelő érzés nekem.Ami után vége lett össze pacsiztunk:
-Szép volt.-mondtuk egyszerre.
-Na nekem mennem kell.-mondta Ladybug.
-Nekem is sziasztok!!-mondta Chat és ő is elment.
-Na nekem is mennem kell szia Bee.-mondta Paon és egy szempillantás alatt ő is eltűnt.
Én is elrohantam egy sikátorba és mivel még nem változtam vissza akkor magam mondtam ki, a visszaváltoztató szavakat:
-Fullánkot vissza.-mondtam majd visszaváltoztam.
Útközben a táskámból hallottam egy aprócska hangot:Pszt.....Pszt.....-majd kinyitottam a táskát.
-Xinta mi az?-kérdeztem, majd megálltam és leültem.
-Ügyes voltál.
-Köszi.Remélem, hogy máskor is ilyen jó lesz.
-Nyugodj meg nem lesz semmi baj.
-Biztos?
-Igen még számtalan ilyen alkalmad lesz a hősködésre.
-Rendben, de most már igyekeznem kéne hazafelé, hogy írjam a blogomat.
-Azt hittem, hogy abba hagytad.
-Nem is mondtam neked, hogy abbahagytam.
-De, igen.Amikor hős voltán úgy mondva  beléd láttam.
-Oké, de most már indulni kéne. 
Azzal elindultam boldogan hazafelé.

*Otthon*
Miután hazaértem hatalmas élvezettel kezdtem el írni a blogomat:

,,A titokzatos  éj sötétsége,leborul a tiszta zöld leple alá,Szemére álom átok hull...

S megszűnik létezni.

Mikor a fehér köd ami beborította a titokzatos mély űrt,, elkezd ragyogni,S varázslattal borítja be az elhalt univerzum sötétségét, és el kezd tündökölni.A rossz megszűnik létezni,S a jó ereje a gonoszéval szemben a felszínre tör."

Akármennyire félős vagyok rájöttem, hogy eddig unalmas dolgokról írtam történetet.Ezért nem nézte senki sem, csak a barátom Roxy.De most, hogy szuperhős vagyok tudom addig semmi sem áll az utamba addig amíg képes vagyok tisztán szeretni....