Roxy, 2. rész

Ugráltam a háztetőkőn, jobbról-balról. Egyszerűen megunhatatlan! Én nem úgy járkálok, mint a többi szuperhős. Csak ugrok egyet, és már a következő háztetőn érkeztem földet. Egyszer csak egy nagy robajt hallottam, és szirénák hangjait. Itt az én időm! Egy sárkányt és egy lovagot pillantottam meg az uton. Biztos az akumizált emberek voltak azok! Végül 3 embert láttam meg a háztetőn így eléjük ugrottam.

- Jól van valakinek ötlete, hogy hol lehet az akuma? – ez volt Ladybugtól a kérdés mielőtt földre érkeztem volna.

- Nekem van egy sejtésem! - mondtam. - Sziasztok, én Paon vagyok. Szia, Ladybug és Chat Noir. Sokat hallottam már rólatok. És te? Ki vagy, méh kinézetű lány? – léptem kicsit közelebb a harmadik taghoz.

- Szia, a nevem Bee. Na, mi a tipped hol lehet az akuma?

- Szerintem…- kezdtem el, de félbeszakítottak.

- Most komolyan nekik kell megoldaniuk? Mi vagyunk a profibbak! – ejtette ki a megbántó szavakat Ladybug. Na, majd én megmutatom neki ki a kezdő! Várjunk… tényleg csak kezdő vagyok… De akkor is lehetne benne annyi, hogy meghallgat! Végül Chat átkarolta a vállát.

- Had fejlődjenek bogárkám. Na, mi a tipp? – fordult felém. No, egy értelmes szuperhős! Magamban megráztam a fejemet ezen a gondolaton. Biztos rossz napja volt, s minél hamarabb túl akar esni ezen Ladybug.

- Szerintem a kardjában van. – feleltem.  

- Honnan veszed ezt?- kérdezte a katicaruhás lány.

- Láttam, hogy fénylik. – egy kis csillagás van az egész kardon.

- Csapjunk le rá. - mondta Ladybug, majd felkiáltott. - Chance talisman.- és a kezében egy kötél jelent meg.

-Ti foglaljátok le őket, mi meg megszerezzük az akumát. - mondta Chat. Itt szerintem arra gondolt, hogy ketten Beevel játszadozunk. Nem nagy baj én eleszek, ígyis-úgyis.

- Paon te segíts nekem elfogni a lovagot. - mondta Ladybug.

- Rendben. – bólintottam rá. Megfogtam a kötél egyik végét és rádobtuk Ludybugal a kötelet. Gyorsan lerántottuk. Felkiáltott, de a kardra szerintem senki se számított, hogy azért egy kötelet vele szét lehetett vágni. Leugrottam mellé, és a farok tollaimat (ami persze a fegyverem) megfogva, tértem ki a támadásai mellől. Újra támadott így hátraszaltóztam egyet.

- Changer Fan! – dobtam fel a legyezőimet. Összeolvadtak és a kezembe csak egy kard maradt. Jobb kezembe fogtam és innentől a kardharc volt. Egyszer annyira közel került az arcomhoz a kard, hogy a hajamból egy keveset le is nyisszantott.

- Hé, a hajamat azért ne bántsd! – támadtam vissza. Végül egy időzített támadással kivertem a kardot a kezéből, ami Ladybug előtt ért földet. Utána a jó öreg dolgok történtek. Az akuma megtisztult, és Párizsban a dolgok visszatértek a rendes kerékvágásba. Végül mindenki eltűnt a tett színhelyéről. Hazaugráltam, éppen időben ahhoz, hogy visszaváltozzak. A kezemben Syen jelent meg.

- Ügyes voltál. Ügyesebb, mint egy kezdő! – mosolygott rám.

- Tudom! – öleltem magamhoz. – De épp ideje aludni térni. Holnap 7.-kor kedvenc táncos társam itt lesz. Nem aludhatok el!