Ma van a szülők napja.
- Lányok nincs semmi baj! - nyugtatott a tanárunk.
- Könnyű mondani. - mondta Amanda.
- És könnyű megcsinálni is. - dobtam arra a szavakat, amerre ő állt.
- Te könnyen beszélsz! Te vagy a legjobb! - hányta a szavakat a mellette lévő lány is.
- Ha elrontod improvizálsz. - vontam meg a vállamat. - Ha szerencséd van senki se veszi észre. - néztem ki a függönyök közül. Diana és a Dadus az első sorban ülnek. Sara is ott ült Diana mellett. Istenem a tegnapi után valahogy nem szívlelem a csajt.
(
A zene megszólalt, a függönyök visszatértek a helyükre, a világítás felkapcsolt, én meg elkezdtem a táncot. Ugrottam párat, és becsatlakoztak a többiek is. Tovább folytattuk a táncot, s a kicsiktől kezdve mindenki becsatlakozott. Kicsiktől kezdve a nagyokig. Végül lementünk a színpadról, én meg futottam az öltözőbe, hogy átöltözzek.
- Ügyesek voltatok, mondjuk néhányan elkéstetek. - vágta hozzám Charlote.
- Ha ezzel arra célzol, hogy rosszak voltunk akkor... - kezdtem bele, mire félbevágott.
- Azt mondom, hogy máskor jobbaknak kellene lennetek, hogy leverjetek. - tette a kezét a vállamra, s végül kiment az öltözőből. Gyorsan magamra kaptam a következő szereplésemhez a ruhámat, s én is kimentem.
- Sose értettem ezeket a feszülős nadrágokat. - jegyeztem meg Ewannak.
- Szerintem kényelmes. - lökött meg egy kicsit.
- Szóval ezért jársz állandóan kicsi nadrágban. - merengtem el.
- Nem is kicsi, hanem feszülős farmer! - ütőt egy kicsit a kobakomra. - Na gyere ide! - ölelt meg félvállal. - Nemsokára mi jövünk.
- Az még fél óra. - suttogtam.
- Az lehet, de akkor is mi jövünk. - lett vége a csoportos táncoknak. Az edző megint felszaladt a színpadra.
- Mostantól Páros táncokat láthatunk, néhol hosszabbat, néhol rövidebbet. A következő tánc Amanda Felhause és Charlote Pissenlit adja elő. - adta át nekik a színpadot. Charlote rám kacsintott, végül eltűnt.
- Csak hergelni akar. - súgta Ewan.
- Tudom. - súgtam vissza. Öt perc után hatalmas tapsviharral tértek le a színpadról.
- Ezt übereld túl. - kacagott fel. Istenem kinyírom! Már ott voltam mikor meghallottam a nevemet.
- ... és Roxane Lerois. - jött le a színpadról a tanárnő. Gyorsan felmentem én is és Ewan is.
Elkezdődött a dal, mi meg a tanult táncot kezdtük el. Már ezerszer letáncoltuk, így fölösleges volt gondolkodnom mi után mi jön. A testem magától mozgott a zene ütemére. Egyszer valamiben megakadva elestem. Azonnal a bokámhoz kaptam, ahol észrevettem egy kicsi fonalat.
- Jól vagy Roxy? - kérdezte Ewan.
- Szerintem kiment a bokám. - próbáltam ráállni, de a fájdalom belehasított. - Nézd csak! - mutattam a fonalat.
- Hahahaha! - jelent meg egy lány a fonál végénél. Egy akumizált ember!
- Ewan állíts fel! - kértem.
- Nem lehet, akkor még rosszabb lesz a sérülés!
- Csak állíts fel! - könyörögtem, mire felállított. Elszaladtam egy kívül eső helyre.
- Syen, tollakkal elő! - mondtam halkan. A kék fény körbevett. A fájós lábamból a fájdalom enyhült.
- Kapjuk el az akumát! De hívni kéne Ladybugot is. - tárcsáztam.
- Bocsi Chat nem vagyok elérhető, de hangpostán igen. Szia! - na ez furcsa...
- Szia Ladybug, Paon vagyok! Kéne segítség, egy akumizált ember van a... na jól van hagyjuk. - tettem le a telefont, miközben kirohantam a színpadra.
- Szia Paon! - állt meg mellettem Bee.
- Nem is köszönök. - feleltem egyszerűen, miközben farkasszemet nézek az akumizált emberel. Mintha megijedt volna, gyorsan kirohant az egyik ajtón, ketten meg utána. Eldobtam a legyezőimet, mire megállt. Megfordult, de én itt voltam, újra megfordult, viszont ott meg Bee. Kijáratott kereset, de mellette csak pár ház és a folyó volt található.
- Hol lehet az akuma? - kiáltotta Bee.
- Nem tudom. - feleltem őszintén. Közelebb mentem az emberünkhöz. - Mert nincs is akuma. - vettem le az álarcot a fiúról. Hallottam a szirénákat, végül a rendőrautó megállt mögöttünk.
- Bee szólj a rendőröknek! - kiáltottam oda.
- Oké! - ugrált a rendőrfőnökhöz. Egy bilincsel jött a rendőr és letartoztatta a fiút.
- Köszönjük Bee, Paon. - vitte el a fiút.
- Ez érdekes volt! - mondtam neki. - Mennem kell! Szia! - köszöntem el a társamtól. Visszaugráltam a sulihoz, egyenesen be az orvosihoz. Leültem a padra és vártam.
- Oh, szia Roxane, gyere be! - nyitotta ki az ajtót nekem.
- Sajna nem tudok felállni. - mutattam a már felduzzadt lábamra.
- Ez csúnya. Várj, hozok egy kis jeget! -tűnt el az ajtóban és egy csomag jéggel tért vissza, mit a lábamra tett óvatosan.
- Hol fáj? - tette el a jeget egy idő után. Megnyomott egy helyet, mire felszisszentem.
- Ez kificamodott. Bekötöm neked, de pihentetni kell, és nem szabad ráállnod. - tért vissza gézzel. Bekötötte, végül hozott nekem egy mankót is.
- Köszönöm! - cammogtam ki végül lassan a dadusékhoz.
- Oh Roxy! - fogott meg a Dadus, hogy segítsen.
- Ilyen nincs, hogy valaki direkt sebezzen meg egy táncost! - rázta meg a fejét Diana.
- Kivéve ha Hip Hopos. Akkor érthető. - vontam meg a vállamat. Végül hazamentünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése